Ez egy olyan finomság, aminek tulajdonképpen semmi keresnivalója nem lenne az általam elkészített sütemények között, mivel (mint azt már több helyen is említettem) a nagyobbik lányom nem szereti a lekvárt. Semmilyen formában sem. Deeee... Ez a sütemény kifejezetten az ő kérése volt. Próbáltam is lebeszélni róla, hogy de hiszen ez lekváros, úgysem fogja megenni. Hajthatatlan maradt, úgyhogy megsütöttem, ő meg jóízűen megeszegette. :) Ki érti ezt? A recept megjelent a Kifőztük 12. számában is.
Hozzávalók:
Tészta:
48 dkg finomliszt
17 dkg porcukor
30 dkg vaj
8 dkg dió
2 db tojássárgája
1 db citrom reszelt héja
őrölt fahéj (késhegynyi)
só
Töltelék:
40 dkg baracklekvár
Bevonat:
30 dkg étcsokoládé
0,5 dl olaj
A lisztet összekeverjük az őrölt fahéjjal, a darált dióval és a reszelt citromhéjjal. Hozzáadjuk a vajat és gyorsan összemorzsoljuk. Beletesszük a porcukrot, a tojássárgáját és a sót. Összedolgozzuk szép sima tésztává. Gömbölyűre alakítjuk, fóliába csomagoljuk és felhasználásig, de minimum 30 percre hűtőszekrénybe tesszük. Enyhén lisztezett munkafelületen 0,5 centiméter vékonyságúra nyújtjuk. 6 centiméter átmérőjű köröket szúrunk ki belőle.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk. Az olajjal simára keverjük. A süteményt a csokoládéba mártogatjuk, végül dermesztjük.
Sütőpapíros lemezre rakosgatjuk, majd 180 fokos sütőben 8-10 perc alatt megsütjük.
Hagyjuk kihűlni. Barackízzel két-két tésztakorongot összetapasztunk.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk. Az olajjal simára keverjük. A süteményt a csokoládéba mártogatjuk, végül dermesztjük.
22 megjegyzés:
De szép vastag a csokizás!:-)
Idejét nem tudom, mikor ettem utoljára islert... Amolyan igazit! Ilyet, mint itt ez :-)
Le tudnék küldeni belőle párat, ahogy elnézem :-)
Amit meg meghagy a Viki azt bevállalom én:-),gyönyörűek
Hű bakker, de jól néz ki!! Amíg dolgoztam, szinte minden nap ezt vettem a büfében, imádom. Persze az közel sem volt olyan szép, mint ez itt:)
Nelli!
Hát nem spóroltam vele. :)
Viki!
Postázom. :) A mai napig nem értem, hogy a lányom ezt miért eszi meg, a benne lévő sárgabaracklekvárt (házi) meg nem. De ez így nagyon ízlik neki.
Ditta!
Akkor neked is küldök. :) Jó?
Ildy!
Köszönöm szépen! Nekem meg a vasúti resti jut róla eszembe. :) Vagy ezt vagy azt a csokirudat vettem mindig, ha éppen jöttem haza a koleszból.
Hááát, én most szivesen eltüntetnék pár darabot belőle...:)
Nagyon csinosak a gyöngy diszitéssel!!
na, ezt mindig is úgy ismertem, hogy csak a fölső réteg volt csokiba búrkolózva. de azért jöhet titta csokimázgásan is.
Nagyon-nagyon szeretem, és végre egy szuper recept, amit régóta keresek. Mostanában isler fronton elég silány a felhozatal (sajnos), annak ellenére, hogy imádom, boltban nem veszek már egyáltalán (annyira íztelenek, és borzalmas a lekvárnak nevezett valami a közepében). No de a te islerjeid egyszerűen guszták, azonnal fel tudnám falni a képen látható összes darabot (ki vagyok már éhezve islerre nagyon :-DD)!!! Szóval...mindenképpen elkészítem! Köszönöm, hogy feltetted! :-DDD
Nagyon guszta Tücsökbogár biztos finom is! Én anyóséknál Szolnokon szoktam islert enni, cukiból veszik, ott nem a klasszikus van, hanem nagyon magas az isler, legalább 4 ujjnyi tojáshab van benne.
Atya-gatya milyen tökéletesek. Idáig még sosem készítettem, de mint sok mást tőled ezt is ki kell próbálnom
Szerencsére a blogom fő listán szerepel a blogod, és észrevettem a csodaszép süteményedet. Egy egyszerü kis sütemény mennyit számit fel diszitve a csokoládé mázzal. Nem gondoltam volna hogy olajjal sikeres lenne. Én egy kis vajjal szoktam használni a mázat, de látom hogy az olaj szép fényt ad neki.
A fénykép is kitünő, és profi kinézetü!
Gratulálok, és igyekszem én is kipróbálni a receptet.
Köszönöm hogy feltetted!
Csodaszépek!:-))
Nagyon szépek lettek! Ennek tényleg nem lehet ellenállni! :))
Imádom, jöhet! :)))
Nagyon szépek!!!amiben tojásfehérjehab van az a habos ischler, de ez az eredeti!!!
Edith!
Köszönöm szépen! :) Küldök párat! :))
4Gyerek!
Rendben! :) Akkor neked is postázom! :)
Mézigörl!
Tudod az a legnagyobb baj, hogy ma már mindent kispórolnak mindenből. Sajnos a tankönyvek is kezdenek a T.... gazdaságosra hasonlítani. Én igyekszem a régi dolgokat feleleveníteni, hogy a gyerekeim ezeket ismerhessék meg. :)
Colors in the Kitchen!
A tojáshabost nem is ismertem. :) De nem zárkózom el előle. Szerintem meg is csinálom! Köszi az ötletet!
Bianka!
Ez így nagyon finom és elkészíteni sem nehéz.
Elisabeth!
Köszönöm szépen! A képekkel én azért annyira nem vagyok elégedett, szerintem főzni jobban tudok. :)))
Andi!
Köszönöm szépen!
Egycsipet!
Küldöm! :)))
Cecil!
Köszönöm szépen! Ez a tojáshabos egyre jobban izgat!!!
Megcsináltam, imádtuk! Örök hála a receptedért! Újra megsütöm, méghozzá dupla adagot, és kipróbálom a krémesedet is! :-DD Köszi, köszi, kösziii! :-D
Mézigörl!
:))) Ebből akármennyit lehet készíteni. Gyorsan elfogy. :) Pedig sokáig elállna, ha hagynánk. :)))
A krémest csináld meg, mert nagyon finom, nem fogjátok megbánni!
Halihó!
Szuperek a sütijeid, csak időm lenne annyi, amennyit elsőre kinéztem kipróbálás céljából. :)
Csak mint cukrász lánya, hadd adjak egy tippet: az eredeti isler, amit tanítanak, kakaós tésztájú, próbáljátok ki úgy is. Nekem az az etalon, emlékszem amikor apukám kislánykoromban cukrászüzem vezető volt, és bementünk hozzá, az a sok-sok rengeteg még meleg isler ott sorakozott a hosszú polcokon.....:)
Egyébként gyönyörűek is a sütik,minden elismerésem, nekem hiába van cukrász apukám, és kézműves foglalkozásom, az összes desszertem ronda lesz...:)))
Cecameca!
Örülök, hogy tetszenek a sütiim. :)))
Az islerhez csak annyit szeretnék fűzni, hogy 86-ban ezt a receptet tanították. :)Ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnám majd ki így kakaósan is, úgyhogy köszönöm a tippet.
Bocsi, tényleg hanyagul fogalmaztam, szóval édesapám ha jól számolok, olyan '70-72 közt tanult cukrásznak, akkoriban úgy tanulták.
Csak azért maradt meg annyira bennem, mert mindig akkorát csalódtam később, ha vettem valahol, beleharaptam és ááááá nem is kakaós. :)))
De egyébként érdekes, hogy a régi jegyzeteiben levő klasszikus sütireceptek 10-20 évvel későbbi könyvekben már sokszor máshogy vannak leírva, párszor vitáztunk már egy-egy süti felett emiatt. :) ....ami mondjuk tök felesleges, ha egyszer a végtermék finom lett. :))
Cecameca!
Nincs semmi gond. Én akkor születtem, amikor édesapád ezt tanulta. :) Néha rácsodálkozok jómagam is egykét dologra, hogy ez bizony már nem olyan, mint gyerekkoromban. Sajnálatos, hogy amiket legújabban tanítanak, az már köszönő viszonyban sincs a régi ételekkel, süteményekkel, a hozzájuk tartozó eredeti anyaghányadokkal. Ha nem lenne nagy gond megírnád nekem gmailben az édesapád által használt anyaghányadot? Nagyon megköszönném. Tudod nagy örömöt szerez nekem, ha régi ételek, ízek ismét előkerülnek.
Megjegyzés küldése